Szamurájok páncélja

A szamurájok páncélja a japán fegyverkovács-művészet egyedülálló alkotása volt. Jobban megérthetjük ezt, ha összehasonlításképpen egy pillantást vetünk az európai középkorra. Európában a lovagok a 13-dik század közepétől fogva fémlapokkal és pántokkal védték magukat, melyek az idők folyamán egész testüket befedő, zárt vashüvellyé kapcsolódtak össze. Ez az úgynevezett "lemezpáncél" a viselőjét már mozgásra alig képes, merev bábuvá változtatta. Óriási súlya miatt külön szerkezettel kellett őt nyeregbe emelni, sőt, még a nyeregre is külön rá kellett kötözni. Ha ez a vasember csata közben lezuhant a lováról, sorsa megpecsételődött, nem kerülhette el a biztos halált.

Egészen másképpen volt ez Japánban. Ott a páncél az alsóruhától a páncélkesztyűig legalább 23 darabból állt, és ezek lazán rétegződtek egymás fölé. Természetesen a szamuráj is védte testét a dóval, egy fémlapocskák szövedékéből készült zekével, végtagjaira pedig fémmel borított kéz és lábszárvédőt húzott. Ez a páncél még 25 fontot sem nyomott (kb. 10 kg), és olyan hajlékonyan simult a harcos testére, mint a kutyára a bőre. Előnye nyilvánvaló: miközben az egyes, pikkelyszerű elrendezésű darabok, és a páncél ennek köszönhető rugalmassága nyíltól, lándzsadöféstől és kardvágástól egyaránt hatékonyan védelmezte a viselőjét, nem akadályozta őt a könnyed mozgásban. A szamuráj képes volt segítség nélkül nyeregbe szállni, lovagolni, ugrani, mászni, sőt akár úszni is. Csata után pedig, akár egy kicsit merev ruhát, össze lehetett hajtogatni, és szállítás céljából egy kis ládába csomagolni.

A szamurájpáncélnak azonban volt még két további feladata is. Csillogó színeivel, művészi díszítéseivel és tarka címereivel hatásosan emelte ki viselőjének rangját. De a látványnak egyéb szempontból is hatnia kellett az ellenfélre: félelmet kellett ébresztenie benne. Ez pedig igencsak sikeres óhajnak bizonyult. A szamuráj ünnepélyes pompát sugárzó páncéljában valóban fenyegető látványt nyújtott ellenfele számára. A billenő vállszárnyak csak fokozták a hatást, akárcsak a messze kinyúló peremu sisak, és a rajta lévő fantasztikus, gyakran igen groteszk díszítmények.

Még ennél is ijesztőbben hatott a merev maszk, amin keresztül a szamuráj farkasszemet nézett az ellenfelével, hűvösen és kiszámíthatatlanul, mint egy gonosz rovar.