A bonsai nevelésénél az öntözés az egyik legfontosabb dolog, mert a fák elpusztulásának ez a leggyakoribb okozója. A legtöbb növény, helytelen öntözés esetén rövid idő alatt tönkremehet, ezért fordítsunk rá gondot.
Nem lehet szabályt alkotni, hogy hány naponként öntözzünk, mert a növények igényei is különbözőek, és a környezet is nagyban befolyásolja az öntözés gyakoriságát.
Azonban általános szabály: A föld sohase száradjon ki teljesen. Ha a föld felszíne kiszürkül, akkor öntözni kell. A kereskedőktől kapott információ legtöbbször hibás, mert a gyakran ajánlott heti egy-kétszeri öntözés Hollandiában, vagy Japánban megfelelő lehet, mivel ott a tenger közelsége miatt a levegő nedvességtartalma jóval magasabb a mienknél.
A bonsai -t nehéz túlöntözni, mert ha megfelelő vízáteresztő képességű földet használunk, a felesleges víz a tál alján levő lyukon kifolyik. Azért vigyázzunk, hogy a föld ne legyen lucskos, és az edény alatti tálban ne álljon víz.
A kereskedelemben kapható fák nagyon kicsi tálban vannak. A tál mérete legyen kb. kétharmada a fa magasságának, azaz egy 30 cm-es fához 20 cm-es tál való.
Előfordul, hogy az öntözővíz azonnal átfolyik a földön és nem nedvesíti át rendesen. Ennek oka lehet a hibás föld összetétel, túl sok gyökér, ha régen nem volt átültetve és földigiliszta is kerülhet a földbe, annak járatai miatt átfolyik a víz. Ezekben az esetekben amint lehet, át kell ültetni a fát.
Az öntözővíz minősége:
A növények nagy része savanyú kémhatású földet kíván. A magyarországi vizek általában kemények, vagy nagyon kemények. Ezért az öntözés hatására a talaj fokozatosan lúgossá válik. Ha a növény nem túl kényes, akkor elég, ha az évenkénti átültetésnél a földbe savanyú tőzeget keverünk, ez biztosítja az alacsony pH értéket. Érzékenyebb növények esetében ez nem elég. Ezeket lágy vízzel kell öntözni. Ezt elérhetjük úgy, hogy esővízzel, vagy esővíz és csapvíz keverékkel öntözünk. Csökkenti a keménységet, ha a vizet felforraljuk és kihűlés után ezzel öntözünk. Egyéb módszerekkel is kísérleteznek, pl. savanyú tőzeget tesznek egy edénybe, és a vizet ebben hagyják állni egy napig vagy a vízbe literenként néhány csepp citromot tesznek.
Nyírfélék
Podocarpus
Rhododendron!
A tűlevelűek nagy része savanyú talajt kíván.
Párásítás
Sok fa, a mediterrán (szubtrópusi) trópusi, egyenlítői fajok többnyire magas páratartalmat kívánnak. A mi lakásainkban kimondottan alacsony a páratartalom, panellakásban mértek 10%-ot is, ami a sivatagi viszonyoknak felel meg. Hazájukban ezek a növények 80-90%-os páratartalmú helyen élnek, ezt szokták meg évmilliók alatt, nehezen viselik az ettől nagyon eltérő körülményeket. Még a hazai növények is kedvelik a párás helyeket, hisz az erdők az igazi élőhelyei ezeknek.
Ezért a fák lombját ajánlatos naponta legalább egyszer állott vízzel permetezni. Kedvelt és sikeres elhelyezési mód az, hogy egy nagyobb tálat telerakunk agyag granulátummal vagy apró kavicsokkal. Megtöltjük vízzel és erre rakjuk a bonsai -t úgy, hogy ne érjen a tál alja a vízbe. Ezzel páradús környezetet érünk el.
Átültetés
A bonsai, mivel kis cserépben van, hamar felhasználja a földben levő tápanyagokat még akkor is ha pótoljuk azt. Ezért szükséges a rendszeres átültetés. Fiatal, erőteljesen növő fákat évente, az idősebbeket, lassabban növőket 2-4 évente ültessük át. Amint lehet át kell ültetni a fát, ha a cserepe nagyon kicsi, (ha nem éri el a fa magasságának 2/3-át), ha a gyökér kilóg a cserép alján a lyukból és ha a földje nagyon rossz minőségű. A Távol-Keletről vagy Hollandiából behozott fák földje gyakran igen kemény, agyagos, vagy néha nem is föld hanem "termesztő közeg". Ezeket átültetés nélkül nagyon nehéz megtartani.
Az átültetés időpontja:
Pihenő időszakkal nem rendelkező fák egész évben átültethetők, de ha nem sürgős akkor várjuk meg a kora tavaszi időpontot. Ezek az egyenlítői, trópusi, szubtrópusi növények és a mediterránok egy része.
A többi fánál az átültetési időszak ősszel a lombhullás után kezdődik, és tavasszal a rügyek kifakadásáig tart. Csak fagymentes időben végezzünk átültetést. Az a tapasztalat, hogy bonsai -nál a tavaszi időszak a kedvezőbb. Tű és pikkelyes levelűeket április elseje körüli időben ültessük, esetleg szeptember elején. Nagyon fontos, hogy a régi földből maradjon a gyökereken.
Néhány fontos szabály:
1.A régi földet egy pálcikával, vagy villaszerű szerszámmal kaparjuk ki a gyökerek közül. Ne szedjük le az összes régi földet, ne mossuk le a gyökereket.
2.Ne száradjon meg a gyökér, permetezzük le vízzel, lehetőleg gyorsan dolgozzunk.
3.Az új föld kissé nyirkos legyen
4.Egy pálcával nyomkodjuk be a földet a gyökerek közé.
5.Beültetés után az egész cserepet tegyük be egy nagyobb edény vízbe, legalább egy órán át, hogy a föld jól átnedvesedjen.
Átültetés után néhány hétig különösen óvjuk a fánkat. Ne tegyük ki napra, ne száradjon meg a földje, rendszeresen permetezzük állott vízzel.
A bonsai földjének összetétele:
1/3 rész jó minőségű virágföld.
1/3 rész savanyú tőzeg. (Hansági vagy Novobalt).
1/3 rész szitált sóder.
Idős nagyméretű (50cm felett) fáknak a földjébe agyagot is szoktak keverni.
A tőzeg a vízháztartást szabályozza és lazává teszi a földet. Összekeverés előtt szét kell dörgölni ha csomósan összeállt. Savanyú földet nem tűrő növényeknél nem használható. Kis csomagokban is kapható a vetőmag boltokban és a Hermes üzletekben de a jobb virágüzletek is tartják.
A sódert ne olyan helyről szerezzük be ahol kutyák, macskák elszennyezték. A szita lyuknagysága 2-3 mm körül legyen. Ha nem nagy mennyiségről van szó, egy gyermekhomokozó szita is megfelel. Van aki a port is kiszitálja a sóderból, ennek nincs jelentősége.
Az átültetés együtt járhat a gyökérmetszéssel. Ez azonban a mi éghajlatunk alatt veszélyes tevékenység, csak akkor végezzük ha feltétlenül szükség van rá, akkor is nagyon óvatosan, kismértékben. A hajszálgyökereknek maximum a negyedrészét vágjuk le. A vastagabb gyökereket, melyeken kevés hajszálgyökér van, bátran vágjuk le. Akinek nincs gyakorlata kérjen meg először szakembert, ha teheti menjen el egy bonsai klubba ahol megnézheti a helyes gyökérmetszést.
Több évig ugyanabba a cserépbe visszaültethetjük a fát, csak ha aránytalanná válik tegyük nagyobb tálba.
Az átültetés folyamata:
Dugjunk egy drótot U alakban a cserép két lukján keresztül. Ennek az lesz a szerepe, hogy a fát belekötözzük és ne tudjon kiborulni a tálból.
A drótra húzzunk rá egy-egy szúnyogháló darabkát, hogy a föd ne szóródjon ki az elég nagy lyukakon.
A tál aljára szórjunk a sóderünkből egy kis réteget, a tál nagyságától függően fél-két cm-t. Ennek célja a pangó víz elvezetése, a túlöntözés veszélyét csökkenti.
Most jön egy réteg földkeverék, majd erre tegyük rá a fát, a drót összecsavarásával rögzítsük. A fa ne legyen sem túl mélyen, sem túl magasan a tál pereméhez képest. Soha se ültessük a tál közepébe a fát, mindig kissé balra és hátrafelé legyen a tál középpontjától. Ez a beültetési mód a fa alakjától függően változhat. Töltsük meg a tálat földdel, közben egy pálcával tömködjünk a gyökerek közé. Ezután merítsük be a tálat vízbe, hogy jól átázzon a föld. Néhány perc után kivesszük és hagyjuk lecsöpögni. Az átültetett fát egy darabig különösképpen óvni kell. Védelem céljára egy átlátszó műanyag zacskót is rátehetünk, de ne teljesen légmentesen.
A két leggyakoribb alakítási mód a metszés és a kötözés.
A metszés
Ettől a művelettől félnek legjobban a kezdő bonsai -osok. A bonsai –nak használt fák többnyire igen jól tűrik a metszést, ezzel a művelettel nem tehetjük tönkre. Azonban ügyelnünk kell arra, hogy esztétikai hibát ne okozzunk. Gondoljuk meg jól, mielőtt egy vastagabb ágat levágunk. Kézzel takarjuk el a levágandó ágat és figyeljük meg hogyan fog kinézni.
A jól tartott fa hosszú hajtásokat fog hozni. Ezek használják fel a legtöbb tápanyagot ettől még erőteljesebben nőnek, a többi hajtás, alsóbb ág nem fejlődik, sőt sokszor felkopaszodik. Ezért a fa növekedését állandóan figyelni kell és ha egy hajtás eléri a 6-10 leveles (levélpáros) hosszúságot, nagyon kilóg az eredeti lombkoronából akkor vissza kell metszeni. A metszés után a hajtáson (ágon) 2-3 levél maradjon, de egy mindenképen. A hajtás az utolsó levél irányába fog nőni, ezzel irányíthatjuk a növekedést. Ezt a metszést a növény fajtájától, korától és kondíciójától függően egy évben legalább kétszer, de esetleg akár négyszer is el kell végezni. A hajtás metszését éles ollóval, az ágakat kertészeti metszőollóval végezzük. Lényeges, hogy a vágási felület roncsolás mentes legyen. Vannak hajtások amelyek a koronában befelé nőnek vagy egymást keresztezik, ezektől is meg kell szabadulni. A kereskedelemben kapható bonsai -ok legtöbbször hókidacsi (hokidachi) stílusúak ,de mivel tömeggyártásról van szó, nem a legszebben vannak alakítva. Sok ág nő szabálytalanul, ezeket ki kellene vágni, de akkor nagyon megritkulna a korona, ezért ezt óvatosan végezzük, évente csak egy-két hibás ágat metszünk le.
Kezdőknek ajánlatos ezt a gyakorlatban megnézni.
Ha faiskolai , vásárolt, vagy begyűjtött nyers fát kezdünk alakítani, akkor válasszuk ki az erősebb ágakat. Minden irányban legyenek ágak és több emeletet alakítsunk ki. Ne sajnáljuk a feleslegeseket levágni. Ahol hármas ágelágazás van ott az egyiket kivágjuk.
A drótozás
Ez a másik legfontosabb alakítási mód. A drótozás a kéreg elszorításával tápanyagtorlódást okoz, ettől gyorsabban vastagszik a lekötözött ág vagy törzs. Ez csak másodlagos hatás, tulajdonképpen azért csináljuk, mert a megkötözött ágat (törzset) a dróttal együtt a kívánt irányba hajlítjuk. A hajlítást óvatosan végezzük, nehogy eltörjön az ág. Vannak igen hajlékony fák, de pl. a Hibiszkusz annyira törékeny, hogy nem is nagyon szabad kötözésével kísérletezni. A finomabb kezűek megpróbálhatják. Egy fiatal fa ágai a természetben felfelé állnak, az időseké inkább csüngők. Ezért ha lekötözzük az ágakat máris idősebbnek néz ki a bonszáj. A fa a drót leszedése után megtartja az alakját (vagy nem). A huzalt beszúrjuk a földbe, majd 45 fokos szögben rátekerjük, ha az ághoz érünk azon folytatjuk a végéig. A következő dróttal a másik ágat kötözzük körül és folytatjuk minden ágon, figyelve arra, hogy a vékonyabb ágakat vékonyabb dróttal kötözzük. Nagyon ügyeljünk arra, hogy ne törjünk le hajtásokat és ne is szoruljon a drót alá. A szakkönyvek jobb-rosszabb ábrákon ezt bemutatják, érdemes tanulmányozni, és aki teheti nézze meg élőben. Ennek a műveletnek az elvégzését szigetelt tömör vezetékkel végezzük, lehet réz vagy akár alumínium. Nálunk semmiféle bonsai drót nem kapható, ezért villamossági szaküzletekben tudjuk megvásárolni. Tömör, nem hajlékony vezetéket vegyünk, különböző keresztmetszetűeket, mivel az erősebb ágak kötözéséhes vastagabb, keményebb drótra van szükség. Aki tud, szerezzen be villanyszerelőtől bontott vezetéket. Törzsek drótozásához bontott műanyaggal bevont kerítéshuzalt is lehet használni. A drótozott bonszájt is állandóan figyelni kell nehogy a huzal bevágjon a kéregbe, mert az nagyon nehezen gyógyuló csúnya nyomot hagy. A gyorsan vastagodó vagy gyenge kérgű fáknál pl. a fikusz, 3 hónapnál tovább nem ajánlatos a drótot rajta tartani, keményebb kérgűeknél egy évig is fennmaradhat. A drót leszedése után, ha a fa nem maradt meg a kívánt alakban, újra feltekerjük. A leszedésnél nem szabad a drótot visszatekerni, mert könnyen letörhetünk hajtásokat, ezért menetenként csípőfogóval vagdossuk le.
A bonsai teleltetése
Szabadföldi növények.
Ezek a növények fagyállóak, a természetben is a fagynak ki vannak téve. Az alábbiakra vigyázzunk:
1. A bonsai földje ne fagyjon át.
2. A fákra ne süssön rá a nap.
3. A tűlevelűeknek és a többi örökzöldeknek télen is kell némi fény, a lombhullatók sötét pincében is tarthatók.
4. A tűlevelekre ne kerüljön föld, sár.
5. A hazai bonsai edények többnyire nem fagyállóak, ezért a fát tanácsos kivenni az edényből.
6. Télen se száradjon ki a föld, néha ellenőrizni kell, fagymentes időben öntözzünk.
7. Feltétlenül 10°C alatti hőmérsékletet kell biztosítani, szobahőmérséklet nem megfelelő.
8. A fiatal növények nem mindig fagyállók, ezeket mint mediterrán növény kell teleltetni.
9. Télen semmi esetre se hajtsanak ki a rügyek.
Néhány gyakorlati megoldás:
1. Fűtetlen helyiségben, vagy pincében való tartás. (ha rendelkezünk ilyennel)
2. Kertben a földbe süllyesszük be a fát. A földet takarjuk be faforgáccsal, falombbal.
3. Földbesüllyesztés helyett, főleg ha több fánk van, egy megfelelő területet kerítsünk körbe legalább 20cm magasan, ide tegyük a bonsai -t, takarjuk be faforgáccsal, vagy falombbal.
4. Erkélyen tegyük be egy nagyobb kartondobozba, töltsük meg műanyaghulladékkal, vagy faforgáccsal.
Mediterrán növények
Ezek teleltetése a legnehezebb, mert a fagytól óvni kell ezeket. A leanderhez hasonlóan tartsuk.
A fajok egy része néhány fok fagyot elvisel, de a fiatal növények fagyérzékenyek.
Növényenként kell meghatározni a teleltetés módját. Célszerű 0 és +10°C közt tartani.
Ha a növény vékony, hosszú, világos színű hajtásokat hoz, akkor vagy melege van, vagy kevés a fény.
A lombhullatók tarthatók sötét pincében is.
Trópusi-szubtrópusi növények
Ezeket télen fagymentes helyen kell tartani, de lehetőségünkhöz képest minél világosabb helyen. Növényenként változik a megengedhető legalacsonyabb hőmérséklet. Van fa amelyik még néhány fokot is elvisel, de vannak amelyek 15 fok alatt már károsodnak. A nálunk szokásos 20 fok feletti szobahőmérsékletet tartósan nem viselik el a fák.
Ha magas a hőmérséklet akkor növelni kell a fényt (esetleg mesterséges megvilágítással) és a levegő páratartalmát. Ha nem tudunk elég fényt biztosítani akkor a hőmérsékletet kell csökkenteni, addig amíg a fa elviseli.
Ha a növény vékony, hosszú, világos színű hajtásokat hoz, akkor vagy melege van, vagy kevés a fény.
Vegyük figyelembe a növény minimális hőmérséklet igényét.
Rendszeresen permetezzünk állott vízzel, igyekezzünk a szoba relatív nedvességtartalmát növelni, víz elpárologtatásával. Ha a páratartalom kevés, akkor a levelek hullani kezdenek, noha gyakran egyidejűleg új hajtásokat hoz. Ha lehetséges tartsuk szobai üvegházban, pl. egy fedett akváriumban, melynek alján kavicsréteg van és annyi víz, hogy a tál alja ne érjen bele.
Az ajánlott szerszámok és anyagok
1.Egy jó minőségű közönséges kerti metsző olló.
2.Egy vagy két háztartási olló. Az egyik hosszabb nyéllel, a másik hosszabb pengével. Ezek a finomabb hajtások, levelek metszésére szolgálnak.
3.Kisebb ágfűrész, vagy csontfűrész
4.Ághajlító. Ritkán használatos, a Tomlinson könyv ábrája alapján egy ezermester el tudja készíteni.
5.Oltókés azok számára akik oltással is szeretnének foglalkozni.
6.Egy lapos, vagy kombinált fogó a drótozáshoz.
7.Csípőfogó a drót elvágásához.
8.Egy kis gereblye, vagy kaparó szerszám, egy régi villából készíthető, az ágak elhajlításával.
9.Talajsziták. A készletek többnyire 1, 3, és 5mm körüli lyuknagyságúak. Az 1mm-essel a port szokták kiszitálni, bár annyira sok értelme nincsen. A 3mm-es a szokásos méret, az 5mm-est pedig a nagyméretű fákhoz használjuk. A kereskedelemben kaphatók különböző lyukméretű fém szitaszövetek, egy kis barkácsolással elkészíthetjük a szitánkat. Akinek erre nincs hajlama, az a játékboltokban keressen gyermekhomokozó szitát, vagy a műanyagboltban tésztaszűrőt. Az is megteszi.
Kis pálcika a föld kikaparására a gyökerek közül, és a föld tömörítésére.
Műanyag szúnyogháló darabok, az edény lukjainak elfedésére.
Kötöző drót. Különböző vastagságú, szigetelt tömör villanyvezeték. Villanyszerelő ismerőstől szerezzünk be bontott vezetéket. Ha ez nem megy, akkor villanyszerelési szaküzletekben kell megvásárolni, 1-től 6 kvadrátos a leggyakrabban használatos méret.
Sebkenőcs vagy oltóviasz. A levágott vastagabb ágak sebeinek kezelésére. Igen kevés kell, ezért egy kis dobozzal vegyünk, de jó minőségűt, nem vizes alapút, hanem pl. méhviaszosat.
Ha munka közben még valamire szükségünk van, rátalálunk a háztartásban a megfelelő szerszámra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
