A Ninjutsu - Bujinkan Budo Taijutsu (más néven shinobi-jutsu vagy ninpo) a ninják (nindzsák) harci művészete. A túlélés technikája.
A ninjutsuban nem az a cél, hogy egyszerűen megüssük az ellenfelet, hanem hogy az ellenfelet harcképtelenné tegyük. Nincsenek tiltott technikák, nincsenek védőfelszerelések, sem szabályok. Nincs szigorúan kötött mozgásanyag sem. A technikák tanulása során sokkal fontosabb a technika elvének megértése, mint annak másolása, ebből következően mivel nincs két egyforma szituáció, így nincs két teljesen egyforma technika sem.
A Ninjutsu szó két részből tevődik össze: nin = türelem, kitartás jutsu = technika, tehetség, tudás
Az "ősi" ninjutsuban nagy hangsúly volt az előzetes információszerzésen, az ellenség megzavarásán, fontos volt az eltűnés, a menekülés, a leplezés technikáinak, illetve a robbanóanyagok szerteágazó ismerete, a földrajzi és az időjárási témákban való jártasság, és a gyógyítás. Mindezek mellett rengeteg harci technikát és fegyvert is használt.
A Ninjutsu alapja a Tai jutsu. A Tai testet, a Jutsu művészetet jelent. A Ninjutsuban minden mozgás végrehajtása közben az egész test "dolgozik".
A Ninjutsu részei a fegyveres, és a fegyvertelen küzdelem.
A fegyvertelen küzdeni tudás a Taijutsu, mely három részre osztható: Daken Tai Jutsu, Ju Tai Jutsu és Taihen Jutsu.
A Daken Tai Jutsu, az ütések, rúgások, védések gyűjtője. A Ju Tai Jutsu tartalmazza a különböző csavarásokat, feszítéseket, kulcsokat, dobásokat, valamint ezek kontratechnikáit. A Taihen Jutsu tartalmazza a halk gurulások, esések technikáját, a járástechnikákat, stb.
A Ninjutsu története:
A ninjutsu több mint 1400 éves múltra tekint vissza. A rendelkezésre álló források szerint a ninják őseinek egyik csoportja a yamabushik, harcos hegyi szerzetesek voltak. Ők a világtól elszigetelve, a távoli, eldugott hegyvidékeken éltek zárt közösségekben. Szemben álltak a feudális urakkal, saját törvényeik szerint éltek, és mesterei voltak a harcművészeteknek. Saját erődrendszereikben védték az érdekeiket a tartományurakkal szemben, akiknek közel kétszáz évbe telt, hogy letörjék, megsemmisítsék őket. Ez a harc a híres hadvezér és shogun, Oda Nobunaga idején volt a legpusztítóbb. Szinte tökéletesen kiirtották őket, mára csak egy-két szekta maradt fenn.
Az elődök másik csoportjának a bushikat (harcosokat) tekinthetjük, akik szintén a hegyekben éltek, viszont rendszeresen teljesítettek katonai szolgálatot a helyi daimyo-nál (földesúrnál).
Így némelyikük összekötőként is működött a két kaszt, a yamabushik és a szamurájok között. Többen közülük később egy-egy ninja (nindzsa) klán vezetői lettek.
Az ősök harmadik csoportjáról a régi, kézzel írott densho-k (iratok) tesznek említést. Ezekben az áll, hogy a Tang-kori Kínából több esetben is vándoroltak vagy menekültek Japánba tudósok, papok, bölcsek, katonai vezetők és harcosok, akik többnyire Ise és Kii vadonjaiban telepedtek le. Ezek az emberek magukkal hozták a korabeli tudományok számos ágát (orvostudomány, kalendáriumkészítés, asztrológia, geográfia, hadművészet, mágia, láthatatlanná válás) tartalmazó densho-kat is, valamint vallásukat, filozófiai rendszerüket (Taoizmus, Konfucianizmus, Buddhizmus) is. Tanaikat kezdetben csak saját társadalmukban terjesztették. Ebből a körből lépett ki később a Zen-Buddhizmus, és Japán legelterjedtebb vallása lett.
Azok az emberek, akiket ma ninja-ként ismerünk, sokáig nem is használták magukra ezt a kifejezést. Ehelyett a shinobi névvel illették magukat, amelynek jelentése "politikai, vallási, harci startégia gyakorlója". A ninják közössége a szamuráj kaszttal ellentétes kultúraként volt jelen a feudális Japánban. Ugyanakkor sok ninja "hivatalosan" szamuráj volt, aki valamelyik nagyúr szolgálatában állt. Így megismerték a szamurájok harci technikáit és harcművészeteit, s egyszersmind ellentechnikákat alakíthattak ki.
A ninják önmagukat a tenguktól, mítikus madáremberektől származtatják. A tenguk a harcművészet, különösen a kardforgatás híres mesterei voltak. Sok vívótechnika, amelyeket a tenguktól származtatnak, még ma is titkos. A ninják ősei idővel kialakították saját hierarchikus rendjüket, amelynek legalján a genin-ek, a "közkatonák", a közninják álltak. Felettük álltak a chunin-ok, akik 20-30 genin parancsnokai voltak. Ők közvetítették a geninek felé a csak általuk ismert klán-vezetők, jonin-ok utasításait.
Az első feljegyzés olyan személyekről, akiket nindzsáknak nevezhetünk, egy a 700-as évek elején keletkezett történelmi feljegyzésben, a Nihongi-ben található, ahol egy 587-ben megtörtént csata leírásában találkozhatunk velük.
Mint a Távol-Keleten szinte minden, a ninjutsu is erős kínai kötelékekkel rendelkezik. Számos titkos tan, titkos könyv, harci technika, mágia, stb. is Kínából került át Japánba, ott pedig először, vagy kizárólagosan a nindzsák birtokolták. Például a lőporkészítés titkát - több egyéb tekerccsel együtt - egy kínai herceg palotájából lopta el egy ninja (nindzsa). A Gyokko Ryu Kosshijutsu-t is egy kínai személytől eredeztetik.
A ninják (nindzsák) Japán legvéresebb korszakában, az 1500-as években voltak a legaktívabbak. Ez idő tájt a ninjutsu sokat fejlődött, de az egymást követő háborúk miatt jó néhány ryu örökre eltűnt.
Élvezhették a szamuráj előjogokat, tájékozódhattak azokban a társadalmi körökben, ahová másként nem juthattak volna be, nem utolsó sorban pedig bővíthették saját ismeretanyagukat, akár a harcművészet terén is.
A ninjutsu iskolák (ryu-k) mintegy hetven család harcművészetének csiszolása, finomítása által váltak egyre erősebbé és jól elkülöníthetővé. Néha előfordult, hogy egy akció kivitelezéséhez létrehoztak egy új ninjutsu iskolát, amit azután nem ritkán meg is szüntettek, de néha egy-egy ilyen iskolát tovább éltettek. Sok ryu csak egy, esetleg néhány családon belül élt vagy él még ma is.
Tokugawa-shogunátus (1603-1867) idején a titkosrendőrség állományának jelentős részét ninják (nindzsák) alkották, a II. világháborúban pedig mint a különleges alakulatok tagjai harcoltak.
A ninjutsu az 1960-as években "nyitott a nagyközönség felé". Napjainkban - talán 20-30 - olyan ryu van, amelyik létezéséről lehet tudni, és esetleg még dojo-ja is van. A jelenleg létező iskoláknak ez talán a fele, és az "ismert" iskoláknak is vannak olyan technikái, amelyeket csak a legjobbaknak, vagy csak japánoknak tanítanak meg. A ninjutsu számos ország katonai szerveinek kiképzési anyagának részét képezi. Tanítják rendőröknek, katonáknak és különleges alakulatok tagjainak is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
