A teacserjét állítólag Eiszai (Eisai) (1145-1215), a zen-buddhizmus első japán szektájának alapítója honosította meg Japánban. A Kamakura - korszak (1185-1333) végére szokássá vált, hogy a legjobb teafajtákat társas versenyeken válasszák ki. A versengés az évek során szertartássá vált. Jelentős szerepe volt mindebben egy Murata Shuko nevű papnak (1422-1502), aki szabályokat állított fel a szertartás színhelyének berendezésére, a tea elkészítésére, tálalására, fogyasztására. A szertartásokat a híres Senno Rikjú (Senno Rikyu) (1521-1591) fejlesztette tovább, aki az egyszerű, igénytelen, korántsem tökéletes dolgokra helyezte a hangsúlyt, hiszen a tökéletességhez vezető utat többre értékelték, mint a tökéletességet. Ezek az elvek érvényesültek a bambuszból, háncsból, vályogból épített teaházakban, a szándékoltan egyszerű kerámiákban.