A fegyvertelen harcművészet legismertebbike a szamurájok pusztakezes harcmodorából, a javarából illetve Juujustu-ból (dzsúdzsucu) dolgozta ki a 19. század végén Kanou Jigorou (Kanó Dzsigoró).
Kanou Jigorou (Kanó Dzsigoró) életrajza:
Dr. Kanou Jigorou 1860-ban Mikagéban született. Ebben az időszakban Japán jelentős társadalmi változásokon ment keresztül. A feudalista közigazgatás eltörlésével az emberek figyelme az Egyesült Államok felé fordult. Így a régi hagyományokkal együtt a harci művészetek különböző fajtái is feledésbe merültek.
Ebben az időszakban tevékenykedett a Harcművészeti Intézetben egy Fukuda nevű híres mester, akit az ekkor még igen fiatal, alig 18 esztendős – a jiu-jitsu (dzsiu-dzsicu) iránt rendkívüli módon érdeklődő – Kanou Jigorou olyan szándékkal keresett fel, hogy tőle tanulja meg a jiu-jitsu (dzsiu-dzsicu) fortélyait. Fukuda azonban kis időn belül meghalt, így Kanou Masatomo (Kanó Maszatomo) – aki ugyancsak az iskola mestere volt – vezetésével folytatta tovább tanulmányait. Kanó ebben az időben már maga is jól ismerte ezeket a fogásokat.
Később Masatomo is meghalt, így került el Kanou egy másik híres iskola, a kito-riu mesteréhez, Ikubo Cunetosihoz. A szerencsétlen körülmények tulajdonképpen mégis szerencsét jelentettek Kanou számára, mivel megismerkedhetett az akkori idők leghíresebb iskoláinak technikáival. Kanou Jigorou-t az a cél vezérelte, hogy újra "életre kelti" Japánban ezeket a harci művészeteket, bízva abban, hogy nagy szolgálatot tesz majd ezzel mindenfajta testmozgástól elszokott népének. Erejét nem kímélve fáradozott azon, hogy egyre jobban megismerje ezeket az önvédelmi jellegű művészeteket.
Fáradozásait végül is siker koronázta. A különböző iskolákból átvéve a leghasznosabb ismereteket, kirostálva belőlük mindazt, ami haszontalan vagy a testi épségre veszélyes, megalkotta a saját új iskoláját, amit judo-nak nevezett el – a “do” szócskával jelezve azt is, hogy rendszerét egy magasabb szellemi bázisra kívánja emelni.
Fiatalon, 22 éves korában, 1882-ben megalakította a Kodokan Intézetet. Kanou szándéka az volt, hogy az új elnevezéssel elhatárolja magát a többi iskolától. Ez időkben meglehetősen rossz hírük volt ezeknek az iskoláknak, igen sokan megsérültek a gyakorlás folyamán, az utcákon verekedést provokáltak.
Kodokan Intézet megalapításakor csupán 12 tatami állt Kanou tanítványainak rendelkezésére. A tanítványok száma sem volt több kilencnél. 1934 óta azonban új, korszerűen berendezett, modern épületben és 514 szőnyegen folyik a versenyzők és edzők képzése.
A Kodokan megalapítása óta eltelt több mint 125 esztendő alatt a judo sport – Kanou professzor által sem remélt tempóban – hódította meg a világ ifjúságát. Az igazolt versenyzők száma Japánban ma már meghaladja az ötmilliót. A judo a japán iskolai testnevelés kötelező tananyaga lett. Az első világbajnokságot 1956-ban rendezték Tokióban ,s az 1964-es Tokiói olimpián szerepelt először mint sportág.
Kanou professzor – aki mint mondják, élete utolsó percéig szüntelenül gyakorolt és képezte magát – idős kora ellenére sem érhette meg e nagyszerű sikereket, 1938-ban 78 éves korában halt meg.
A judo fizikai és erő együttes kifejlesztésének leghatékonyabb módja, amely nem más, mint a rendelkezésre álló energia leggazdaságosabb felhasználása az ellenfél legyőzése érdekében.
Célja a szabály adta lehetőségek segítségével az ellenfél dobása, leszorítása, fojtása vagy karjának feszítése a győzelem érdekében.
Ju = lágy (A Judo technikáinak végrehajthatósága nem a test erőre épül, hanem a technikák tökéletes ismeretére. A begyakorolt Judo technikák alkalmazásával könnyed, lágy mozdulatokkal győzhetjük le ellenfelünket)
Do = művészet / út (Önmagad tökéletesítésének útja)
A Judo több okból űzhetjük:
- Mozgásművészet
- Önvédelmi sport
- Tömegsport
- Versenysport
Tanulásával fejleszthetjük állóképességünket, erőlétünket, technikai tudásunkat, izomzatunkat, önbizalmunkat, megtanít esni, fegyelemre, tiszteletre, kitartásra és küzdésre. Mindamellett az edzésen életre szóló barátságokat köttetnek.