A japán harcművészetek legalapvetőbbike és legelőkelőbbike, a kétkezes szamuráj kard forgatásának tudománya.

A kendo az intelligencia, és a hatékonyság útja! Nincsenek rúgások és ütések, nem tanít önvédelmi technikákat, ugyanakkor rendkívül biztonságos, amely elsősorban a felszerelések, és a technikák alkalmazásának szabályaiban rejlik!

Mint minden más küzdősport, kitartásra, önfegyelemre, tiszteletre, robbanékonyságra, életerőre oktat, ezen felül amely a kendo szellemiségére kifejezetten jellemző, hogy az érzékek magas fokú csiszolására, és ezekben a megérzésekben történő bizalom kialakítására ösztönöz.

ken = kard
do = szellemi út

Japánban a XV. század polgárháborúkkal tarkított időszakában (Onin-háborúk kora) hirtelen megnőtt az igény a képzett harcosokra (a bushikra), így a kardhasználat technikáinak száma ugrásszerűen fejlődött. Az ezt követő békés Edo-korban (1604-1867 között) a bushik tovább kutatták és fejlesztették ezeket a technikákat, de közös volt a céljuk: megtalálni a legjobb, legbiztonságosabb technikát, amellyel önmaguk veszélyeztetése nélkül le lehet győzni az ellenfelet. A bushik a buddhista, shintoista és kunfuciánus világszemléletek elemeit felhasználva, továbbá a vívásokból szerzett tapasztalatokat figyelembe véve kialakítottak egy gondolkodásmódot arra, hogy hogyan kell a kardot a leghatékonyabban alkalmazni és hogyan kell az ellenfél legyőzésre vívás közben stratégiát építeni. Ezeket a technikákat az írott források, kenjutsu-nak, kenpou-nak (kenpó), hyouhou-nak (hyóhó) nevezték. Ezek a voltak a kendo kialakulásának kezdetei.

Az Edo-kor közepén a bushik többnyire shinkennel (igazi kard) vagy bokutoval (igazi kardot utánzó fakard) katákat (képzelt ellenfél ellen, kitalált szituációkat) gyakoroltak, ez a módszer azonban igazi háborúban nem volt elég hatékony, ugyanakkor a vívás gyakorlása ezekkel az eszközökkel balesetveszélyes is volt.

A XVIII. század elején, Jiki shinkage ryu iskolából, Naganuma Shiro mester használt először kendó felszerelést, és a kardot helyettesítő bambuszból készült shinait, majd Nakanishi Chuzo a XVIII. század közepén a shinai-jal való vívást továbbfejlesztette, és terjeszteni kezdte Japánban.

A II. világháború után az amerikai hadsereg betiltotta a kendot, mivel a japán gondolkodásmód megtestesülését látták benne. Ezt követően 1952-ben alakíthatták meg a Japán Kendo Szövetséget (Zen Nihon Kendo Rei Mei, ZNKR) néven.

A II. világháború után a kendo versenysportként "fejlődött" és Japánon kívüli országokban is egyre többen kezdték meg gyakorlását. Ma Japánban körülbelül 3 millió, Japánon kívül kb. 350 ezer ember kendozik.

1970-ben megalakult az International Kendo Federation (IKF). A Nemzetközi Kendo Szövetségnek jelenleg 41 ország a tagja. Három évente világbajnokságot rendeznek.

További információk: