Egyesek szerint a Judo (dzsúdó) őséből a Jujutsu (dzsúdzsucuból) konstruált újabb keletű harcművészet, amelyet Ueshiba Morihei foglalt rendszerbe, mások azonban ezt cáfolják, ugyanis szerintük az egyik legősibb és legelőkelőbb eredetű japán küzdőforma (Szerintük Minamoto no Josimiou alapította a 11. században, majd a Takedák főúri családja hagyományozta tovább titokban).

Ueshiba Morihei életrajzát nagyon részletesen itt olvashatod:

A japán Aikido szót három karakterrel írják, melynek jelentése:

ai: egyesülés, harmónia, azonosulás

ki: őserő, ősenergia, életerő, vitális energia, szellemi/lelki energia, az összpontosított erő energiája

Az aikidot Ueshiba Moriheifejlesztette ki igazából, akit a világ minden részén több, mint egymillió aikido gyakorló O-Sensei (Nagy Mester)-ként ismer. Fiatalemberként rendkívüli harcművész volt, a kard, a bot, a lándzsa, és a ju-jitsu művészetének mestere. De O-Senseinek komoly szellemi indíttatása volt, és sokat töprengett a mások fölött aratott győzelmen alapuló út haszontalanságán.

Egyszerű életmódjával és kitartó gyakorlással eljutott a megvilágosodás pillanatáig, és leküzdötte dilemmáját. Hosszú meditációitól átalakulva, Ueshiba technikai ügyessége a kifinomultság és bámulatba ejtő erő harcművészetében bontakozott ki, amely alapjában különbözik a korábbiaktól.

"Az Aikido titka," írta "hogy összhangban legyünk az univerzum mozgásával és az univerzummal magával." O-Sensei úgy tartotta, hogy a budo a szeretet útja, út amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és békét teremthetünk a világban, "az univerzum szíve mindenki saját szíve legyen."

Alapfilozófiája: A védekezés, ezért nem is válhatott versenysporttá, mint pl.: a dzsúdó (Judo). Lényege: Szorítófogások és csavart dobások révén az ellenfelet annak támadó lendületébe „bekapcsolódva” teszik ártalmatlanná.

Helyesen végrehajtva néhány technika igen látványos, az ellenfél "elszáll" a levegőben. Mások olyanok, mint egy bűvészmutatvány; kicsi, fürge mozdulatok, amik rögzítik a támadót.

Természetesen állóképesség növekedés, hajlékonyság, és izomfejlődés bekövetkezik a gyakorlás eredményeképpen, de a technikák hatékonysága nem függ a fizikai erőtől; ezért az aikidot bárki gyakorolhatja korra és nemre való tekintet nélkül.

Ueshiba Morihei

A budo (A Harcos Útja, minden japán harcművészet gyűjtőfogalma.) végső célja a személyiség átalakítása, harmonikus egyéniségek alkotása. Mégis ritkák a filozofikus beszélgetések a dojoban, az edzőteremben. A hangsúly főleg a gyakorlaton van: állandó ismétlések során sajátítják el tökéletesen az alapmozdulatokat, időzítést és légzést.

A tanulók megtanulják megragadni az ellenfél akcióját, és visszairányítani ezt a harci hatékonyság és erő technikáival. Ugyanakkor megtanulnak egyensúlyban maradni bármilyen körülmények között.

A legtöbb gyakorlatot partnerrel csinálják; mindegyikük a saját képességeinek megfelelően dolgozik, felváltva mint uke (a támadó), és nage (aki fogadja a támadást). Mindkét szerep fontos; mindkettő hozzájárul a felek ügyességének, érzékenységének növeléséhez.

A gyakorlás következményei éppúgy szellemiek, mint testiek: az életerő megnő, az érzékek élesednek, az egyént kevésbé befolyásolják a mindennapi bosszúságok és kellemetlenségek. Ezt az állapotot Japánban úgy nevezik, hogy harát vagy erős kit birtokol, belső képességet, ami segíti az aikido gyakorlóját teljes lehetőségeinek kiaknázásában az élet minden területén.